A hagyományos szőnyegkészítő területeken többféle szövéstechnikával készítenek szőnyegeket.
Ilyen például a verne, sileh, szumák, és a kilim technika.
Ezek közül a legismertebb a kilim szövés.
A kilimek kézzel szövött csomózás nélküli lapos szőnyegek, illetve olyan nomád használati tárgyak, amelyek kilim technikával készültek.
Törökországban kilim, iránban kelim a megnevezésük, de ugyanazt értjük alatta; ezek mellett készülnek még kilimek észak-afrikában és a balkántól a közel-keleten át a kaukázusig terjedő vidékeken is, ahol más-más nevekkel illetik őket és még az észak-amerikai indián gyökerű kultúrákban is fellelhetőek.
A szövött kilimek időben korábbiak mint a csomózással készült szőnyegek és ezért sok nép kultúrájában megtalálhatóak és ősi, nemzedékről-nemzedékre átörökített évezredes motívumvilágot jelenítenek meg mintáikban.
A legtöbb kilimnél két szín találkozásánál egy kis rés jelenik meg ( slit kilimek ), de bizonyos daraboknál a rések minimalizására különböző összekötő technikákat is alkalmaznak.
Fekvő vagy álló szövőszéken kézzel szövik birka vagy kecske gyapjúból, néha selyemből.
Ez a szőnyegtípus a szövésből adódó könnyebb súlya miatt ideális fali szőnyegnek, de használhatjuk pad, szófa, vagy ágyatkaróként is.
A klasszikus enteriőrök mellett remekül beilleszthetőek modern vagy rusztikus lakberendezési környezetbe is.
Képen: Konya kilim XIX.század közepe